Akad, akit még mindig egy ódivatú (jobb esetben digitális) vekker terrorizál kora reggel, míg a többségünk egy-egy mobil applikációra bízza a hálátlan ébresztési feladatot. Emellett egyre többen lesznek, akiket már az alvási ciklusukhoz igazodó okos órájuk igyekszik mindezeknél kíméletesebben ébreszteni.
Van, aki az első bögre kávéig teljesen harcképtelen, és olyan is, aki félálomban is képes folytatni kedvenc közösségi platformján az előző este megkezdett vitát.
A kevéssé harciasak még szenderegve, már-már megszokásból böngészik a telefonjukon eléjük tolt tartalmakat. A kényszeresen vásárlók csodálkozva állapítják meg, hogy pont olyan „ütve fúró” hiányzik a házi szerszámkészletükből, mint ami váratlanul, még az ágyban megjelent a kijelzőn. Közülük a legelkötelezettebbek, mire felkelnek az ágyból, már túl is vannak azon a két kattintáson, amely eddig elválasztotta őket szívük titkos vágyától.
Reggel még alig-alig vagyunk a tudatunknál és máris egy csomó mesterséges intelligenciával támogatott eszközt használtunk. Észrevétlenül, megszokásból, egyre kevésbé tudatosan.
Aki a reggeli rítust követően autóba ül, és úti céljához GPS navigációval jut el, szintén használ forgalomelemző MI applikációt, pedig a járműveink többsége egyelőre még nem is önvezető. Ha vezetés közben zenét hallgat egyre gyakoribb, hogy egy-egy streaming szolgáltató segít a személyre szabott lejátszási lista összeállításában.
Ha azon ritka munkahelyek egyikén dolgozik, ahol sem internet, sem számírógép, sem mobiltelefon nem zavarja a lelki békéjét, akkor valószínűleg csak másodlagos MI fogyasztó lesz, de hazafelé már dörzsölgetheti a kezét, hogy hamarosan nézheti a kedvenc sorozatát, melyet észrevétlenül ugyan, de egy MI-alkalmazás segítségével választott ki. Sőt, a folytatás is az Ő igényeinek figyelembevételével készül…
Ennyi idő után az óvatlan olvasónak is feltűnhetett, hogy a mesterséges intelligencia visszavonhatatlanul beköltözött az életünkbe. Legalábbis a társadalom többségénél már a napi rutin részévé vált a használatuk. Ezek az eszközök napról-napra fejlettebbek lesznek, egyre inkább személyre, egészen pontosan a pénztárcánkra szabott a szolgáltatásuk. A legtöbb esetben a döntés a mi kezünkben van, hogy a gondosan őrzött bakelit lemezeket, műsoros dvd-ket, vagy éppen egy online szolgáltatót részesítünk előnyben. Esetleg az adott helyzethez alakítjuk a fogyasztói szokásainkat és egy romantikus nyári estén a lemezjátszót, munkába menet pedig az autó online audio centerét használjuk.
Talán a legfontosabb, hogy ne engedjük, hogy teljesen beszippantson bennünket a kényelem illúziója.
Többségünknek szüksége van arra a kijózanító pofonra, mikor éjszaka végig nézünk egy a mesterséges intelligencia támogatásával kiválasztott teljes mini sorozatot majd rádöbbenünk, hogy két óránk maradt alvásra.
Hajlamosak vagyunk elkényelmesedni, és inkább a magunk hibáiból tanulni, mint másokra hallgatni. Ennek ellenére lehetőleg ne hagyjuk, hogy az okos hűtőnk állítsa össze minden nap a bevásárlólistát, hanem a jelzései alapján hagyjuk magunkat is gondolkodni.
Még nagyobb az elkényelmesedés kockázata a legfejlettebb eszközök, a nagy nyelvi modellek (MI alkalmazások) tömeges elterjedésével. Udvariasak, csábító a használatuk, rendkívül kommunikatívak, képesek kötődést kialakítani, abban segítenek, amiben épp a leggyengébbnek érezzük magunkat. Aztán ha kialakul a kötődés, észre sem vesszük és máris fizetünk a használatukért. Ez még önmagában nem is probléma, ha minőségi használatért fizetünk, mert átgondoltan választottuk ki a számunkra hasznos szolgáltatásokat. Tudatosan, kellően kritikusan és felelősséggel használjuk.
Ekkor lehet az MI észrevétlen, és hasznos útitárs. Ennek az útnak az elején tartunk.
Karikatúrák: Lex – AI asszisztens (Copilot)