Két emberi viselkedésminta, amely messze nem fedi le a teljes spektrumot, de két markáns centrumot jelöl az emberiség soraiból a mesterséges intelligencia gyakorlati alkalmazása kapcsán.
Képzeletben dobjunk le egy-egy domináns példányt abba a kommunikációs viharba, melyet a MI-alkalmazások elképesztően gyors fejlődése eredményezett.

A struccokkal egyszerűbb a dolgunk; fejüket a homokba dugva őrzik integritásukat, megszokott életvitelüket. Rosszabb esetben támogató csoportokba szerveződve összeesküvés elméleteket gyártanak a titokban öntudatra ébredő MI-alkalmazások világuralmi törekvéseiről, jobb esetben egyszerűen csak visszaköltöznének az édenkertbe. No, ez utóbbi abszolút gonosz és hatásvadász megjegyzés volt tőlem, mint emberbarát, technológiai fejlődéspárti egyedtől.  Lényegében megértem a magatartásukat, hisz világszerte teljes lemaradásban vagyunk a számtalan jogos kétely eloszlatására irányuló ismeretterjesztés terén.

Az influenszerek csoportjai szofisztikáltabbak, technológiai területen képzettebbek. Nem minden esetben lehet egyértelműen megállapítani, mi mozgatja a cselekvésüket. A közvetlen, vagy későbbi üzleti haszon reménye, a „termékben” való töretlen hit, vagy valami emelkedettebb, az emberiség érdekeit szolgáló cél. Szinte a teljes spektrum és ezek keveréke is érzékelhető az online térben.     
Bennünk, átlagemberekben egyszerre motoszkál az óvatosság és a kíváncsiság. Tapasztalataim szerint ez a csendes többség az, aki leginkább kapkodja a fejét az információs viharban. Igyekszik tájékozódni és legfeljebb attól tart, hogy önhibáján kívül hátrányba kerül.  
„Kína már 2100-ban jár, egyes nagyvárosai döntő többségben AI-vezéreltek; önvezető taxik szállítják az utasok egy részét, drónokkal oldják meg a város logisztikai feladatainak jelentős hányadát, sőt az ételfutárokat is robotok helyettesítik” – olvashatjuk, láthatjuk nagyjából egy éve különböző közösségi felületeken. A gyermekek robotokkal játszanak és a nyugati kultúrák számára szokatlan uniformizáció mellett beépült az oktatásba a mesterséges intelligencia alkalmazásának számtalan területe. Ha leszámítjuk ezen tartalmak olykor propagandisztikus (jobb esetben influenszer) vonásait, akkor is minimum a működő jövő egy-egy szigetén találhatjuk itt magunkat.

Ennek szöges ellentéte, hogy a világ jelentős részén különböző politikai okoktól vezérelve emberek gyilkolják egymást. Elkeserítő, hogy az emberiség előtt álló kihívások közös megoldása helyett még mindig a nyers erő könyörtelen alkalmazásának lehetünk nap, mint nap a tanúi. Ezen a téren lényegesen elszomorítóbb és veszélyesebb a strucc-mentalitás, bár a közösségi média felületein érthető, hisz a hibrid hadviselés igen hatékonyan képes működni MI-támogatással. Könnyen előfordul, hogy a háborús cselekmények valós okait feszegető bejegyzést villámgyors botokkal szedik apró darabokra és ugye ez okozhat némi frusztrációt a szerzőkben? Talán ez az MI-támogatott tömegmanipuláció egyik legszennyesebb intellektuális ágazata. Szerencse a tragédiában, hogy egyelőre még a hagyományos fegyverekkel vívott harci cselekmények a meghatározóak és az autonóm fegyverrendszereknek még (remélhetően) nem ez a kísérleti terepe.  
A vén Európa egyelőre, bízik a jogrendszerében, a szövetségi védelmi képességében és lassan hajlandónak látszik némi közös technológiai innovációra is. Több országában működnek nyelvi modellek, mint a német OpenGPT-X konszern modellje, amely az EU 24 hivatalos nyelvét lefedi, vagy a francia Linagora cég nyílt forrású LLM-je, amely stílusosan Lucie névre hallgat, de Bulgária, Olaszország és Portugália sem tétlenkedik. A legpikánsabb európai történet, hogy Albániának lassan két hónapja kinevezett minisztere a Diella rendszer (Minister of State for Artificial Intelligence), ami lényegében szintén egy MI-alkalmazás. Egészen pontosan Diella nem egy ember, hanem egy mesterséges intelligencia alapú digitális rendszer, amelynek fő feladata a közbeszerzések átláthatóságának és korrupciómentességének biztosítása Albániában. Izgalmas, innovatív kísérlet.   

Visszatérve az ember és a mesterséges intelligencia kapcsolatához kötődő társadalmi reakciókra a legtöbb jól értelmezhető. Az elutasítás, az óvatos tartózkodás, a kíváncsi alkalmazás és a merész gyakorlati kísérletek is. Mindez természetes egy heterogén világban, melyet az emberi társadalmak sokfélesége alkot.
A legnépszerűbb nagy nyelvi modellek (ChatGPT, Gemini, Perplexiti, Deepseek) valóságos kommunikációs forradalmat indítottak el a világ fogékony részében. A köznyelv leginkább ezeket és a hozzá kapcsolt generatív eszközöket tekinti jelenleg mesterséges intelligenciának, s így ezekhez az eszközökhöz próbál valamiféle alkalmazkodási stratégiát kiépíteni.
A nagy nyelvi modellekkel párhuzamosan fejlődik a robotika is. Egyre több autonóm humanoid robotot mutatnak be a gyártók világszerte. Az USA, Kína és Japán egyaránt az élmezőnyben tartózkodik a kutatás-fejlesztés területén. Olyan patinás cégek vezetik ezt a piacot, mint a Japán Honda és a Toyota, az amerikai Tesla, vagy a kínai Xiaomi – a CyberOne modelljével.
Ha a korábban említett „egyszerű” kommunikációs MI-alkalmazásokhoz is ilyen differenciált az emberiség hozzáállása, nem nehéz elképzelni, hogy milyen indulatok söpörnek át majd a világon az elkövetkező néhány évben, mikor az egyelőre „esetlen” humanoid robotok integrálni fogják magukba a nyelvi modellek fejlett kommunikációs képességeit is.     

Ezt a folyamatot meg kell értenie és fel kell dolgozni az emberiségnek. Maga a technológiai fejlődés elképesztően felgyorsult. Az emberiség ereje mindig az adott problémák többféle megközelítésében rejlett. A természetes intelligencia, amely az ember sajátja kiteljesedhet a gépi intelligenciával, de az egyik legnagyobb kihívás, amely jelenleg előttünk áll. Nem csoda a reakciók sokfélesége sem.          

Képek: Copilot, Gemini